Western Lovaglás

A western lovaglás leginkább még abban az országokban honos, ahol a lovakat még mindig szarvasmarha terelésre használják, mint Amerikában, Argentínában, Ausztráliában, Új-Zélandon és Afrika egyes részein.

Amerika a western lovaglás hazája. A lovaglás a korai úttörők számára elengedhetetlenül fontos volt.

Egyre többen követik más országokban is, hiszen minden lovas szereti a könnyű, kiegyensúlyozott, érzékeny ló lovaglásának élményét és mindenki szívesen próbára teszi tudását a western lovaglás fogásainak elsajátításával.

Amerika a western lovaglás hazája. A lovaglás a korai úttörők számára elengedhetetlenül fontos volt. Megélhetésük a lovaktól függött. A szállítás, az élelem, a vadászat és később az óriási marhacsordák felügyelete mind-mind a lovaglással volt kapcsolatban.

Kényelmesen kellett ülniük, hiszen hosszú órákat töltöttek a nyeregben. Ugyancsak szükségük volt olyan lovakra, amelyek gyorsak, készségesek, emellett nyugodtak és könnyen kezelhetőek voltak. 

Az azokban az időkben elsajátított szakértelem - melyet a lónak és a lovasnak egyaránt meg kellett tanulnia - alkotja a mai western lovagló versenyek alapjait.

A western lovaglásnál a szokásosnál hosszabb lábtartást alkalmazunk. A szárat egyik kezünkben tartjuk, a másikat szabadon hagyjuk, hogy a lasszóval elfoghassuk a marhát vagy lőhessünk, stb. A lovat főként tartásunkkal és súlyunkkal irányítjuk, nem annyira a kezünkkel és a lábunkkal. 

A western lovaktól nem kívánnak semmilyen felizgatottságot. Ellazultan mozog, könnyed és kiegyensúlyozott módon, miközben a lovas úgyszólván lazán lógatva tartja a szárat. A szár súlya inkább segítségnek számít, semmint kapcsolatnak a ló szájával. A western lovagló versenyek mindent próbára tesznek - attól kezdve, hogy érzi a ló a lovasát, milyenek a képességei, a teljes reining-feladatoknál (reining a western lovaglás "díjlovaglása"), mennyire ügyes a marha kiválasztásában és irányításában és hogy mennyire tehetséges a versenyzésben a hordók között.

Sok western lovas komoly nevet szerez magának a sportágban. A lovagló stílusok mellett "vadnyugati" jártasságokat is gyakorolnak, például a lasszózást, az ostorpattintást, a kés és a fejszedobálást, a pisztoly és a puskapörgetést. A western nyeregben még a legtartózkodóbb lovas fantáziája is meglódul. 

Minden ló gyakorolhatja a western lovaglást, de nem mindegyik rendelkezik megfelelő vérmérséklettel és tulajdonságokkal a western stílusú versenyekhez. Az amerikai quarter horse népszerű a versenyek körében, gyorsasága, állóképessége, intelligenciája, fürgesége és örökölt "marhaérzéke" teszi sikeressé. Más amerikai fajták, mint az appaloosa, paint és a pinto is gyakran használatosak, de bármelyik ló rávehető a western lovaglásra, amely természetes egyensúlyérzékkel és fürgeséggel rendelkezik és megtanítható, hogy érzékenyen reagáljon a súly és a tartás segítségeire és amely kezesen reagál a szokásos angol stílusú lovaglás kéz és lábtartásaira.